Valahol itt kezdődik.
Az, hogy a gyerekünknek a legjobbat akarjuk, hogy ő legyen a legügyesebb, a legokosabb, hogy kitűnő legyen a bizonyítvány, hogy diplomát szerezzen - hiszen akkor boldogulni fog az életben.
Lehet, hogy volt olyan időszak, korszak, amikor ez igaz volt. Ma azt látom, hogy a társadalmi elvárásokat nehezen leküzdve bátor diplomások fognak kétkezi munkába, aminek több oka lehet:
1. túl sok a diplomás, szakemberként jobbak a megélhetési kilátások
2. életmódot váltani, többet mozogni szeretnének
3. vagy egyszerűen EZ TESZI ŐKET BOLDOGGÁ
Azt hiszem, hogy a korunk szülőinek máshonnan kell megközelíteni a gyerekek BOLDOGulásának kérdését.
Szeretném, ha minél többen megismernék Szántó-Külitsné Rácz Mónika hitvallását a gyerek lélekneveléssel kapcsolatban, hiszen van mit tanulnunk tőle.
Egy bejegyzésem kapcsán Mónika talált meg engem a Facebook-on, érdeklődött a BETŰK? KÉPBEN VAGYOK! könyv iránt. Azt mondta, hogy szívesen megnézné, mert ha olyan jó, mint amilyennek tűnik, akkor szeretné a foglalkozásokba beépíteni (olyan jó lett
). Mónika pedig épp az iskolaérettséggel-iskolakezdéssel kapcsolatban tartott online előadást, ami meg engem érdekelt, bár kissé szkeptikus voltam, hiszen a gyerek iskolaérett és már be is iratkoztunk. Viszont olyan szemléletformáló, már-már sorsfordító gondolatokat hallottam Mónikától és Horváth-Veress Zsófiától, amit minden szülőnek hallania kéne és amilyen hozzáállást minden gyerek megérdemel.
Egy mondatban összefoglalva a küldetésük:
"Kimutatások bizonyítják, hogy azok a kitűnő tanuló gyerekek, akiknek az érzelmi háttere nincs megalapozva, nem lesznek olyan boldogok, mint azok, akiknél az érzelmi intelligencia, a személyiség biztos alapokon nyugszik, mert a rugalmasság, a magabiztos személyiség minden nehézségen átviszi a gyerekeket."