Tudományos háttér

Óvodáskorú gyermekek írása, olvasása

Micskei Detti
Micskei Detti
2021.09.14 16:51
Óvodáskorú gyermekek írása, olvasása

Binder Anikó logopédus, szakvizsgázott okleveles gyógypedagógus, magyar nyelv és irodalom szakos tanár 2010-ben megjelent munkájában mezőberényi nagycsoportos gyermekek tudását vizsgálta az írás és olvasás terén.

Vajon milyen szavakat tudnak írni és azokat valóban el tudják olvasni?

Kedves és sokrétű ábrákon mutatja be, hogy az óvodások hogyan forgatják a ceruzát, milyen betűket (néha számokat) írnak, olykor szavakat is formálnak belőle. Ezek legtöbbször a saját vagy a gyermekekhez közel álló személyek nevei (apa, anya, testvérek, házi kedvenc), ami a fő motiváltságra, érzelemvilágukra, közlési igényükre ad következtetést.

Kijelenthető, hogy a "nagycsoportos gyermekek majdnem mindegyike érdeklődik az írott nyelv iránt, többségük el is indult a betűk felfedezésének útján. Tisztában vannak az írásbeliség funkciójával, tudják, hogy az írással közlünk valamit."

Az óvodások szinte kivétel nélkül a nyomtatott nagybetűket ismerik, ennek oka, hogy a könyvekben, nyomtatott anyagokban azzal találkoznak, illetve azokat a legkönnyebb megformálni.

A szerző azt is vizsgálta, hogy a számítógép jelentősen befolyásolja-e a gyermekek korai megismerkedését a betűkkel, de erre konkrét nyomot (parancsokat, játékok neveit) nem talált, az idegen betűket leszámítva (W, X, Y). Ugyanakkor a gyermekek és a szülők válaszai alapján sok gyermek rendszeresen tölt időt számítógép előtt.

A gyermekek elsősorban az édesanyjuktól, esetleg a kisiskolás nagytestvérüktől tanultak meg írni, ez is a család szerepét hangsúlyozza a betűk megismerésében. Azonban a család mellett az óvodák felelőssége is nagy: az óvoda hatására a legtöbb gyereknél a családi környezettől függetlenül is megtalálható az írás és olvasás iránti érdeklődés, ami nagy lehetőség a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatásában.

A legérdekesebb azonban, hogy az óvodás gyermekek írástudása túlnyomó többségben mintamásolási folyamat, a leírt szavakat nem tudták biztonsággal hangokra bontani, sokszor nem azt "olvasták" fel, amit leírtak.

Ezzel azonban nincs semmi baj, a legfontosabb, hogy érdeklődnek az írásbeliség iránt és kíváncsian és motiváltan fognak az iskolapadba ülni.

 

Az írás teljes egészében letölthető innen:

Gyógypedagógiai Szemle - 39. évf. 3-4. sz. (2011. július–december) (oszk.hu)