Az óvodai írás és olvasáselőkészítéssel kapcsolatban Dr. Szinger Veronika, a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának főiskolai tanára írt átfogó tudományos publikációt 2007-ben. Ebből sok más mellett az is kiderül, hogy a gyerekek egyharmadánál nem alakul ki spontán a nyelvi tudatosság, ami negatívan hat az írás- és olvasástanulásukra, majd később a helyesírásra is.
De ki és hogyan tud ezen javítani?
Röviden összefoglalva a tanulmányt, az óvodai nevelés egész Európában nem egészen 200 éves múltra tekint vissza, amit eleinte előiskolának hívtak. A gyerekek 2-3 éves korában el is kezdték az írás- és olvasástanítás előkészítését annak érdekében, hogy 8-9 éves korukra megtanuljanak írni és olvasni, hiszen legtöbbjüknek ekkor munkába kellett állnia, így nem volt lehetősége elemi iskolába járni.
Az óvodai nevelésben később szelídítették, majd teljesen el is törölték az írástanítást. Az utóbbi évtizedekben újra megjelentek olyan irányzatok, amik kutatásokra és a tapasztalatokra hivatkozva hangsúlyozzák annak fontosságát, hogy a gyerekek érdeklődését már óvodáskorban fel kell kelteni és ébren kell tartani az olvasással és az írásbeliséggel kapcsolatban, mi több:
"Az óvodás gyermekek mintegy harmadánál tapasztalható, hogy a nyelvi tudatosság (nyelv szerkezetéről, mondatokról, szavakról, szótagokról, hangokról alkotott fogalom) nem, vagy csak részlegesen alakult ki. A célzott fejlesztés hiányában ezek a gyermekek készségbeli elmaradásokkal kerülnek iskolába, ami kedvezőtlenül befolyásolhatja írás- és olvasástanulásukat, legfőképpen helyesírási készségüket."
Szakemberek a beszédhangok felismerését (fonématudatosságot) és elkülönítését (fonológiai tudatosságot) tartják az írás- és olvasástanítás legfontosabb feltételének.
"A szakirodalomból kiderül, hogy a fonématudatosságot fejlesztő óvodai gyakorlatok nem csupán magára a fonématudatosságra voltak kedvező hatással, hanem a későbbi olvasási teljesítményre is az elemi iskola első két osztályában, akár speciális igényű (megkésett beszédfejlődésű, speciális tanulási igényű) gyerekeknél is."
A gazdag irodalmi környezet (könyvek és mesekönyvek nézegetése, meseolvasás) az óvodában fejlettebb nyelvi tudatosságot és az írásbeliséggel kapcsolatos tudást eredményez, akkor is, ha a család elsődleges ilyen irányú hatása elmarad az átlagtól, ezért kijelenthető, hogy óvodák szerepe igen jelentős és kompenzálni tudja a szociokulturális hiányosságokat.
Ami jó hír, ugyanakkor a passzív lehetőség, hogy a gyermekek találkozhassak az írásbeliség formáival, önmagában nem elegendő, hiszen számos kutatás bizonyítja, hogy a fonématudatosság fejlesztésének "mellőzése azért nem javasolt, mert nagyon sok kisgyerek nem tudja megfejteni a betű-hang megfeleltetést pusztán az írott (nyomtatott) szöveggel való gyakori találkozás által, vagy hogy másokat lát és hall olvasni."
"A bontakozó írásbeliség minden elemét és jellegzetességét csak a Montessori és Freinet óvodákban találjuk meg. A másik végletet a Waldorf óvoda képviseli, ahol a hagyományos értelemben vett előkészítés negatív színezetű felhangot kap. Holott az előkészítő szakasz elengedhetetlen az írás és olvasás tanulásához, ezt támasztja alá az olvasáspedagógiai hagyomány tapasztalata is. (...) Talán nem véletlen, hogy az óvónőkkel készített interjúk tanulsága szerint éppen a kétszakos (tanító-óvó) pedagógusok kezelték kiemelt jelentőséggel az előbbi két fejlesztendő területet. Munkájuk során folyamatában láthatták az írás és olvasás sikeres megtanulásához vezető utat. Az sem véletlen, hogy az olvasásfelméréseken kimagaslóan teljesítő finnek óvodáiban – miközben az új programban hangsúlyosan szerepelnek a bontakozó írásbeliség elemei, és ezt az óvodapedagógusok fel is használják – az előkészítés, a készség- és képességfejlesztés feladatát komolyan veszik."
A tanulmány teljes terjedelmében itt olvasható:
Kivárás és bontakozó írásbeliség – Hagyomány és újszerűség az óvodai írás- és olvasáselőkészítésben | Pedagógiai Folyóiratok (gov.hu)
