Vass Dorottea 2019-es PhD értekezésében az olvasóvá nevelés rögös útját (is) vizsgálta.
Ha kezdetben érdeklődnek a gyerekek az olvasás iránt, akkor miért nem szeretnek olvasni se a gyerekek, se a felnőttek?
Ez korunk egyik legnagyobb kérdése, mindamellett, hogy még a szövegértési teszteken (PISA) is rosszul teljesítünk. Hol van a gond?
Addig is: meséljünk sokat a gyerekeknek, mert azon túl, hogy lelki táplálék, még hosszútávú jótékony hatása is van az olvasásra és ha nem tudnánk, hogy pontosan mit, akkor a tudósok még ezt is elárulják!
Hová lesz a kezdeti lelkesedés?
Az olvasás elsajátításához a motiváción kívül (ami gyerekek esetében az érdeklődés), számos részképesség szükséges ahhoz, hogy elsajátítsák az írás és olvasás tudományát. Ezek a következők (összesen 18): téri tájékozódás (térbeli tájékozódás, térbeli reláció, tárgyak egymáshoz való viszonya), vizuális tájékozódás (szem követési képessége, vizuális rész-egész felismerése, vizuális kiegészítés, formafelismerés, vizuális differenciálás, vizuális alak-háttér tagolás, látási emlékezet, vizuális sorrendiség), auditív tájékozódás (hallási figyelem, hallási alak-háttér tagolás, hallási differenciálás, hallási sorrendiség).
Mindez szükséges ahhoz, hogy sikeres legyen az írás- és olvasástanulás, és ne párosítsanak a gyerekek már a legelején negatív élményeket az olvasáshoz.
Az olvasóvá nevelés fő feladata, hogy a gyerekek kezdeti lelkesedését az olvasás(tanulás) iránt hosszú távon fenntartsa, hogy felnőtt korukban is szívesen és rendszeresen olvassanak.
A felmérések szerint a gyerekek 66%-a nem szívesen olvas. Ez nagyjából egybecseng a felnőttek olvasási kedvével is. Érdekes adat, hogy míg 1964-ben a felnőttek 23%-a olvasott el havonta egy könyvet, ezt 2017-ben már csak 7%-uk állította.
A fő problémát a kutatások abban látják, hogy a kezdeti és az iskola oktatás közbeni kudarcélmények, jelentősen rombolják a gyerekek lelkesedését, amit a nyelvezetileg és cselekményileg elavult, a gyerekek számára érdektelen kötelező olvasmányok még tovább rontanak. Mielőbb sürgető volna felmérni, hogy a gyerkek mi iránt érdeklődnek valójában (és ez különbözik nemenkét is!) és a kötelező olvasmányokat ennek megfelelően újra kéne definiálni, leginkább a kortárs irodalomból merítve.
Amíg ez nem megy, a megoldás kulcsa az érdeklődés felkeltése: az érdeklődés általános értelemben véve is eredményesebb tanulást eredményez. Az érdeklődés lehet egyéni érdeklődés és szituációs érdeklődés is. Tehát az olyan gyerekek esetében, akik nem rendelkeznek egyéni, azaz belülről fakadó érdeklődéssel, a pedagógusok kezében még mindig ott lapul a ’szituációs érdeklődés’ ütőkártyája – csak sajnos ennek sok szakember nincs tudatában! Ez azt jelenti, hogy meg lehet teremteni azt a környezetet egy problémafelvetés, vagy beszélgetés kapcsán, ami mentén fel lehet kelteni a gyerekek érdeklődését.
Egy kutatás szerint továbbá egyenes összefüggés van a gyerekek olvasás iránti érdeklődése és a kisgyermekkorban hallgatott mesék között: aki több mesét hallgatott kiskorában, nagyobb eséllyel válik felnőttként könyvfogyasztóvá.
Na de hogy tudjuk, hogy a gyermekünk milyen mesét hallgat szívesen, ezért a gyerekek kora szerint a kutatók 3 mesekorszakot különböztetnek meg:
- 1-4 éves kor között a saját élettel kapcsolatos történetek ragadják meg őket, játékkal és bábbal színesítve.
- 4-8 éves kor között jön el az igazi mesék kora, a változatos, fordulatos kitalált tündér és lovagmeséké.
- 8-pubertás korig a Robinson mesék kora jön el, ilyenkor az igaznak tűnő, egyszerű szerkezetű, izgalmas cselekményű történetek iránt érdeklődnek.
Vass Dorottea. "A Vajdaságban alkalmazott magyar nyelvű ábécés olvasókönyv olvasástanulási szövegeinek funkcionális analízise a Vajdaságban magyar tanulmányokat folytató magyar anyanyelvű hat-nyolcéves tanulók olvasás iránti érdeklődésének aspektusából". PhD-értekezés, Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar (2019) link
