Rövid útmutatót hoztam a korai beszédindulással, valamint a korai (óvodás kori, vagy akár még azt is megelőző) olvasással és számolással kapcsolatban, amit Dr. Gyarmathy Éva legfrissebb könyvéből, a Tehetségfejlesztésből szemezgettem.
A korai beszéd a gyors szellemi fejlődés jele lehet. A korán beszélni kezdő gyerekek óriási előnyre tehetnek szert a kortársaikkal szemben, de a beszédkészség nem függ össze az intelligenciával, azért nem kell akkor sem elkeseredned, ha gyermeked egy kicsit később kezd beszélni. 2-3 éves kor között még pont időben van. A beszédkészség csak később fogja befolyásolni a gondolkodást.
Az olvasáshoz 2 dolog szükséges:
1. szimbólumok használata, ami összefügg az intelligenciával
2. betű-hang megfelelés, ez független az intelligenciától és körülbelül 4-7 éves kor között alakul ki
Az óvodáskorban (netán még korábban) olvasni tudó gyerekek a fentiek miatt valószínű, hogy meglehetősen intelligens, ezért érdemes vele foglalkozni. Mivel a nagyon okos gyerekek (és a villámolvasók is) a szavak képét megjegyzik, eltárolják, így amit már egyszer kiolvasott, vagy felolvastak neki, azt elteszi a „gyorsító tárba”, ezért nem kell újra és újra kibetűzgetnie mindent. Időt és energiát spórol vele. A korai olvasási készség azonban nem jelenti azt, hogy az iskolában nem lehet gondja az olvasással (azaz, hogy diszlexiás), mivel az iskolában betűzgetni és szótagolni kell. Ebből az következik, hogy a diszlexia nem lebecsülendő, nem arról van szó, hogy hülye lenne a gyerek és soha semmit nem fog tudni megtanulni, csak más mentális eszközöket és nagyobb energiát kell belefektetnie, hogy megtegye azt a kerülőutat, mint az olvasási nehézségekkel nem küzdő társaiknak nem szükséges. Nem ritka a kimagasló intelligenciával rendelkező diszlexiás sem, ilyenkor ki sem derül a tanulási nehézség, mert az agy képes teljesen kompenzálni a hiányosságokat.
Ugyanez mondható el a számolásról is, ugyanis a számolási és a matematikai képesség két külön terület. Tehát attól, hogy valaki nem jól számol fejben, még lehet kiemelkedő a matematikában. Sőt, a számolási készség nincs összefüggésben az intelligenciával. Az a kisgyerek, aki kiskorában mély érdeklődéssel fordul a számok világa felé, nem biztos, hogy felnőttként is az fogja érdekelni, lehet, hogy csak egy fejlődési szakaszról, egy kis agytornáról van szó. Viszont a matematika számos tudományág alapja, sőt a művészetekben is megtalálható, ezért még csak a „reálos” címkét sem lehet ráaggatni.
A korai határozott irányú érdeklődést olyan fajta belső hajtóerő mozgatja, ami a tehetséges emberek legfőbb jellemzője. A kellő szakértelem hiányában a tehetséges gyerekek gyakran hibás besorolást kapnak, hiszen
- a mély és egyirányú(nak tűnő) érdeklődés és az autizmus,
- az üresjáratok miatt jelentkező izgágaság és a hiperaktivitás,
- az értelmi szintbeli különbségekből adódó beilleszkedési zavar,
- a szinten aluli tananyag és figyelemzavar
egymáshoz nagyon közel álló és olyan „tünetek”, amik az átlagostól való eltérést jeleznek és azt mutatják, hogy a hagyományos intézményi rendszer nem tudja kezelni az egyéni fejlődést. Felismerés hiányában az is előfordulhat, hogy kényelmi okból a szülő szeretné, hogy gyermeke átlagos legyen és az intézményi rendszerbe és a társadalomba könnyen beilleszthető maradjon. Jó hír, hogy a tehetséges gyerekek többsége a hagyományos oktatási rendszerben is tud boldogulni. Külön bánásmódra a kiemelkedő és átütő tehetségeknek van szüksége, ők azok, akik egy vagy akár több évet is ugranak előre. A tehetség elpazarlása, elkallódása sajnos nem ritka jelenség, pedig a világ fejlődésének kulcsa az ő kezükben van. A tehetségben megvan a belső hajtóerő, legtöbbször a szűkebb környezetén (elsősorban a családon) múlik, hogy meg tud-e mutatkozni.
A téma iránt érdeklődőknek meleg szívvel ajánlom Dr. Gyarmathy Éva frissen (2021. szeptember) megjelent Tehetségfejlesztés című könyvét, hiszen nem csak naprakész és hasznos információkkal van tele, de ugyanakkor könnyen érthető és nagyon szórakoztató is, amit valljuk be, nem várnánk egy tudományos témájú könyvtől.
