Hasznos tanácsok, gondolatok ovihoz és iskolához

Elősöknek okosóra?

Micskei Detti
Micskei Detti
2021.09.10 12:10
Elősöknek okosóra?

Van az elsősöknek okosórára szükségük azért, mert iskolások lettek?

Nézzük meg!

Mi is az okosóra? Egy olyan szerkezet, amiben nem csak aktivitásmérő és GPS helymeghatározás, de SIM-kártya is van, ezért telefonhívást is tud fogadni, illetve indítani. Annyival jobb a mobiltelefonnál, hogy nem lehet a nyomkodásukkal olyan sok időt eltölteni és talán elveszíteni is nehezebb.

Minden telefonszolgáltatónál találni gyerekeknek való okosórákat, kártyás vagy előfizetéses konstrukcióban is. A beérkező és indítható hívások körét szűkíteni lehet, ahogyan a „biztonságos zónát” is, amit, ha elhagy a csemete, riasztást kapunk a telefonunkra. Van, amiben kamera is van, ezt nem csak a hívásoknál lehet használni, hanem megfigyelésre is. Gyermekünk biztonsága természetesen elsődleges, de ez azért felvet személyiségvédelmi aggályokat is.

No, de mit szólnak ehhez az iskolák?

Van, ahol minden digitális eszközt el kell tenni tanórán, van, ahol megelégszenek azzal, ha nem piszkálja a gyerek és nem csörög, és van olyan is, ahol az iskolába sem engedik be. Iskolája és pedagógusa válogatja. Éppen ezért tájékozódjunk előzetesen mindenképp és kisgyerekeknél csak indokolt esetben ruházzunk be, különben a polcon fog heverni.

No, de mik lehetnek ezek az indokolt esetek? Például, ha gyermekünk egyedül jár iskolába, főleg, ha nem csak gyalogosan, hanem esetleg tömegközlekedéssel is. Ilyenkor adódhatnak váratlan helyzetek mindamellett, hogy tudni szeretnénk, hogy időben és épségben megérkezett-e az iskolába.

De legyünk őszinték: ez elsősök esetében igazán ritka!

További érv lehet az okosóra mellett, ha valami súlyos betegséggel kell együtt élnie a gyereknek, ami lehet például cukorbetegség, de persze sok minden más is. Ilyenkor azonnali beavatkozás válhat szükségessé, amiben az okosóra nagy segítség lehet, ilyen esetben valószínű, hogy az intézmény is elnézőbb.

Ha túl sok délutáni pluszórája van, egyikről megy a másikra, akkor jól jöhet – de ez is ritka elsősök esetében és annyira nem is javasolt, hogy ilyesmivel terheljük túl őket: éppen elég megterhelő nekik az életmódváltás, az új környezet és a napi kihívások.

Mindazonáltal a nagy méretű digitális kijelző miatt a kis csuklókon nem annyira komfortos egy ilyen eszköz, főleg nem a hidegebb időszakban, amikor a pulcsi és a kabát ujján egyedül nehéz és bosszantó lesz átpréselni. Egy-két nap alatt le is merül, így készülnünk kell a gyakori töltögetésére is.

Azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy milyen érzéseket fog kelteni a gyerekekben, ha valamelyik osztálytársuk (ilyen szempontból mindegy, hogy a miénk, vagy másé) ilyen eszközzel felszerelve érkezik az osztályba: mivel gyerekek, ezért irigykedni fognak, ami természetesen nem jó, és ilyet szeretnének ők is, ezzel fogják nyaggatni a szüleiket (ami szintén nem jó), és valószínűleg nem fogják érteni, hogy ők miért nem kaphatnak ilyet, rosszabb esetben azzal kötik össze, hogy őket kevésbé szeretik. Ez csalódottsághoz és irigykedéshez vezet, ami további konfliktusok kiindulópontja lehet a közösségben.

Igyekezzünk tehát a körülményeket objektíven és felelősségteljesen értékelni és csak akkor tegyünk az elsősünk karjára okosórát, ha az valóban indokolt!